A kiégés, vagyis a burnout napjaink egyik legrettegettebb fogalma, amivel a sport terén is egyre gyakrabban találkozhatunk, még a legismertebb sportolók esetében is. A sportolói kiégés egy olyan mentális állapot, amelyben a sportoló fizikai és érzelmi kimerültséget, motivációvesztést és teljesítménycsökkenést tapasztal.
De mi okozza a sportolók kiégését? Milyen jelei vannak? Meg lehet-e vajon előzni? Ezekre keressük mostani írásunkban a választ.
Ahhoz, hogy egy sportoló hosszú és teljes karriert tudjon befutni, a mentális felkészültség, így az ebben segítő sportmentáltréner szerepe kiemelten fontossá vált az elmúlt években az élsport terén.
Mitől alakulhat ki a sportolói kiégés?
A sportolói kiégés olyan állapot, ami gyakran a hosszan tartó stressz és túlzott terhelés következtében alakul ki. Az okai között felsorolható a sportoló túlzott terhelése és edzésmennyisége. Az élsportolók esetében az intenzív edzések és a versenyek pihenőidő nélküli megerőltető sorozata fizikai és mentális kimerültséghez vezethet, ami előbb-utóbb a sportoló kiégését okozhatja.
Számos esetben az elmaradó pozitív visszajelzések hiánya a probléma forrása. Ha nincs meg a megfelelő elismerés és támogatás, akkor a sportolók elveszíthetik az önbizalmukat, önmagukba vetett hitüket, a motivációjukat és az elkötelezettségüket.
A személyes elvárások, a hosszú ideig fennálló túlzott perfekcionizmus, a hibázástól való félelem okozta stressz szintén jelentősen növeli a kiégés esélyét.
A konfliktusok, a váratlanul felmerülő nehézségek, a versenyhelyzet és az elvárásokból fakadó extrém nyomás általi stresszszint növekedése is hozzájárulhat a kiégés kialakulásához.
Egy sportoló életében az életkor előrehaladtával bekövetkező testi változások, mint a lassabb regeneráció, a sérülékenység vagy a korábbi gyorsaság csökkenése úgyszintén hozzájárulhatnak a kiégéshez.
A kiégés tünetei a sportban
A kiégés több területen is jelentkezhet, melyek összefüggésben állnak egymással, és végül mind a sportoló teljesítménycsökkenését eredményezik. Fizikai tünetként izomfájdalmak, fejfájás, étvágytalanság, emésztési problémák vagy az alvásminőség romlása jelentkezhet.
Érzelmileg hangulatingadozások, motivációhiány, ingerlékenység, a társas érintkezés elutasítása, de akár állandósuló depresszió is kialakulhat. A teljesítmény romlásához a csökkenő koncentráció, az egyre gyakoribb hibázás, az edzések és versenyek iránti közöny, valamint a szükséges intenzitás elmaradása járul hozzá.
Így lehet megelőzni a sportolói kiégést
A sportolói kiégés az egyik legkomolyabb probléma lehet a sportolók életében. Nemcsak a sportoló teljesítményét, de általános jólétét, mentális egészségét is befolyásolja. Szerencsére rendelkezésre állnak olyan megelőző óvintézkedések, amelyek segítségével elkerülhetővé válhat a burnout.
Az egyik legfontosabb eszköz az elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű pihenőidő biztosítása. Testileg és lelkileg is fel kell töltődni az edzések, versenyek között, így fenntartva az egyensúlyt. A sportmentáltréning által elsajátítható mindfulness, relaxációs és stresszkezelési technikák kulcsfontosságúak a kiégés elkerülésében.
Az edzések, a versenyekre való felkészülés sok esetben monoton ismétlődéseket tartalmaz, ami az edzésterv változatossá tételével oldható. Az új kihívások, új célok kitűzése nagy segítség lehet a motiváció fenntartásában és a monotonitás legyőzésében.
Érdemes életmódváltáson is elgondolkodni a kiégés első jeleinek megjelenésekor. Az aktív szabadidős tevékenységek, a környezetváltozás, a megfelelő társas érintkezések és az egészséges táplálkozás mind hozzájárulhat a kiégés tüneteinek csökkentéséhez, megszüntetéséhez.
Amennyiben viszont a kiégés tünetei már felfedezhetőek, fontos egy szakemberrel való konzultáció és a megfelelő kezelés minél gyorsabb megkezdése a sportoló egészségének és további karrierjének megőrzése érdekében.
Kiégés az utánpótlássportolóknál
Az utánpótlássportolók esetében a kiégés különösen aggasztó jelenség, hiszen befolyásolhatja a sport iránti hosszú távú elköteleződésüket. Kutatások szerint a 13-14 éves korosztályban a versenysportot folytató fiatalok 70%-a hagyja abba az addig űzött sportot. Ennek oka lehet a túl korai specializáció, a szülők és az edzők irányából érkező túlzott elvárások okozta nyomás, esetleg a magánélet és a sport felbomló egyensúlya. Utóbbinál a tanulmányok növekvő terhei, vagy az egyéb érdeklődési körök hiánya is szerepet játszhat.
Az utánpótlássportolók esetében kiemelten fontos szerepet kap a megfelelő szülői támogató háttér és a helyes, nyitott kommunikáció, amelyek segítségével idejében felismerhetőek és kezelhetőek a kiégéshez vezető problémák. A fiatalabb korosztálynál a korhoz, érettséghez igazított reális elvárásokon alapuló célkitűzések és edzéstervek lesznek rendkívül hasznosak. A sportoló fejlődését a rendszeres és pozitív visszacsatolások segítik. Valamint a különböző sportágak megismerése, kipróbálása, a játékossá tett, változatos edzések mind jelentősen csökkenthetik a korai kiégés megjelenését. Érdemes a mentális felkészülést már fiatal korban elkezdeni, hiszen a sportmentáltréneri technikák elsajátításával kezelhetővé, megelőzhetővé válik a sportolói kiégés.
A sportolói kiégés komoly probléma lehet, amely akár a sportolói pályafutás végleges, idő előtti elhagyásával is járhat. Ám megfelelő figyelemmel és hozzáértő támogatással megelőzhető. A sportolók fizikai egészsége mellett a mentális egészség védelmére is tudatosan kell törekedni.
Ebben érdemes igénybe venni sportmentáltréner segítségét, hiszen minél erősebb mentálisan egy sportoló, annál nagyobb védettséget élvez a pályafutása során felmerülő kihívásokkal, kudarcokkal, stresszel és nyomással szemben. Egy sportmentáltréner segíthet a megfelelő coping stratégiák kialakításában, a kiégés megelőzésében, valamint az önbizalom és a belső motiváció fejlesztésében, amelyek kulcsfontosságúak a hosszú távú siker és kiegyensúlyozott teljesítmény érdekében.
Ez az írásom a MozaikVilág oldalán jelent meg.